A vár én vagyok
"Tartson lépést a divattal, válaszoljon a kor kihívásaira, építessen várat, várkastélyt a Kőműves Kelemen Építő Brigáddal. Összkomfortos, kertes és társas várak már fél véka arany négyzetméter ártól. Szellemjárás garantált. Ha ajánlatunk nem nyerte meg tetszését, építsen egyedül." Ez a szokatlan hangvételű, egyértelműen tréfának szánt hirdetés a Szegedi Városi Televízió műsorajánlatában számtalan alkalommal elhangzott. Célja, pedig az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a Kontraszt soronkövetkező adására, amelyben a Taródi Várat, és annak építőjét, Taródi Istvánt mutattuk be. A Kontrasztban ezúttal is jelentős hangsúlyt kapott a különleges emberi teljesítmény. Fokozottan igaz ez Taródi István 79 éves soproni nyugdíjasra, aki azon kevesek, közé tartozik, aki egy bámulatos, romantikus erődítmény tulajdonosa, lakója. Ami az egészben a legfantasztikusabb, még tervezője és építője is. A látogatók a soproni Lövérek oldalában, a Nándor magaslaton, dús, burjánzó növényzet között rejtőzve találják a Taródi Várat. Első látásra egy igazi középkori várnak nézhetné a gyanútlan látogató, de ezen nincs mit csodálkozni, hisz az építő többé-kevésbé a középkori építési módszert alkalmazta. A technológia neve: kétkezi munka. Ebből a szempontból nézve a vár még monumentálisabbnak tűnik. Mérete, a beruházás nagysága lenyűgöző, 200 vagon építőanyag, kő, tégla. 2500 négyszögöl alapterület, közel 40 évi munka, minimális külső segítség. Taródi István 1951-ben vásárolta a telket, az építkezést egy fa várral kezdte, amelyet később lebontott. A teljesítmény iránti elkötelezettség első megnyilatkozásai közé tartoznak azok a kerékpártúrák, amelyek során fiaival bejárták az országot, hogy megismerkedjenek hazánk híres váraival. Ezen ismeretek birtokában rakta le a jelenlegi vár alapjait a '60-as évek elején. Az építkezés azóta is folytatódik. Bár a négy évtized hatalmas időnek tűnik, a vár láttán, és tudván, hogy ez a vékony, szikár ember 50 évi munkaviszony mellett, munkaidő után kövenként, szinte egyedül rakta össze ezt az igen bonyolult és masszív építményt - már nem is olyan sok az a 40 év. Az első kérdés, amely a szemlélőben megfogalmazódik, mi a célja a várral, miért választott ilyen költséges, időigényes, fáradságos hobbit? Jellemző, hogy a közmegítélés még beszámíthatóságát is megkérdőjelezi, a vár csúfneve is erre utal. Pedig Taródi István olyan, mint bármelyikünk, akit arra neveltek, hogy a munka hasznos és 0szükséges tevékenység, aki úgy véli, hogy a testet öltött alkotásvágy az ember elválaszthatatlan része. A Taródi Vár fundamentumában tehát semmi különleges kötőanyagot nem kell keresni, csak a szabadidő hasznos eltöltésének igényét és az önmegvalósítás vágyát.
Horváth Zoltán