Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdió (Szegedi Regionális és Nemzetiségi Stúdió)

    5 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)
    Magyar Rádió Szegedi Körzeti Stúdió (Szegedi Regionális és Nemzetiségi Stúdió) - 5.0 out of 5 based on 1 vote

    1987. 06. 30. - 2015. 03. 05

    Közel 28 éven keresztül sugározta műsorát, magyar, román és szlovák nyelven  a Magyar Rárdió Szegedi Körzeti Stúdiója, melyet 2015-ben végleg bezártak.

    „Magyar Rádió, Szeged” – hangozott el húsz évvel ezelőtt az első beköszönés az egykori ügyvédi palota megújított épületében. Az MR hatodikként megalakított vidéki stúdiójából azóta is mindennap hallható az azonosító. Forrás: delmagyar.hu ()

    Az intézmény, a Dózsa György utcai patinás épület, az ott valaha dolgozó több száz ember, de ami talán ennél is fontosabb, százres hallgató tábor számára legendává nemesedett az évtizedek alatt.
    Magam kb öt évet külsőztem 1989-től fiatal kezdőként, belecsöppenve a rendszerváltás zajos, daliás, izgalmas korszakába, amikor a hír már szent a vélemény szabad volt.

    Ha egyszer valaki, nálam kompetensebb személy szakszerűen, pontosan megírja az intézmény történetét, ezen az oldalon helye lesz.
    Én most csak annyit vállalok, hogy igyekszem a néhai munkatársak névsorát összegyűjteni. Most még hiányos és kócos, de remélem az érintettek is hozzájárulnak ennek az emlékoldalnak a teljességéhez.

    A Wikipédián is elindult ilyen irányú kezdeményezés, remélhetőleg az alapítók hozzájárulnak egy szakszerű cikk létrejöttéhez. Én azonban úgy döntöttem, hogy ha más nem, de saját örömre létrehozok egy aféle emlékoldalt, ahol saját és remélhetőleg más egykori munkatársak személyes élményeire, benyomásaira épülő oldalt hozok létre.

    Az én Szegedi Rádióm

    Húszas éveim elején, a Szegedi Körzeti Rádió létrejötte környékén már erős volt bennem a sajtó, rádió, tévé iránti vonzalom. Pár év alatt már fejből ismertem valamennyi rádiós munkatárs nevét, szerkesztőktől az assziszetnseken át a technikusokig. Megfordultam a Szegedi Körzeti TV-ben, a Délmagyarországban. Ez utóbbiban azt is mondhatnám, hogy látványos sikereket értem el (pl. hátoldali tárcák) Sz. Simon István akkori főszerkesztőnek és Bátyi Zoltán szerkesztőnek köszönhetően. Nem sokkal később becsöngettem a rádióba, kinyitották a hatalmas, kovácsoltvas kilincsű ajtót, betettem a lábam az ajtó résbe és fél évtizedig nem is tudtak elkergetni. Szerencsére nem is akartak. Az intézmény rendkivül nyitott volt. A részletekre már nem emlékszem, de az biztos, hogy először az akkori, talán második stúdióvezetőt, Vágási Kálmánt kellett meggyőznöm arról, hogy komolyan gondolom és talán van is bennem elég spiritusz. Az első éteri megnyilatkozásig azonban még hosszú út vezetett. Mai szemmel nézve már szinte hihetetlen, hogy milyen feltételeknek kellett megfeleni, hogy valaki akár csak hírolvasó, vagy riporter lehessen.
    A legkeményebb kihívás, túl az íráskészségen, álatalános műveltségen a mikrofon képesség volt. Akkoriban még létezett a Magyar Rádió mikrofon bizottsága, akik engedélye nélkül csak a civil riportalanyok szólalhattak meg a rádióban. Szegeden Karikóné (pontos adatokat kérnék róla) volt az exetucive logopédus, aki vagy fél éven át gyötört, de örök hálám neki, mert az egysíkú hadarásból végül a bizottság elé benyújtható hanganyagot varázsolt. Igaz, hogy csak u. n. szakriporteri engedélyt kaptam (másodosztály), de végre elkészíthettem első riportomat, ami esélyessé vált az adásba kerülésre.
    Balog Józsi volt aki az általam ajánlott témát (Jánoshalmi egyházi fórum) elfogadta, megbízott a feladattal és nyílván alapos vágás után a reggeli műsorába be is szerkesztette.
    Gyakran hallani, teljesen jogosan manapság a szakmai alázatról. Ezzel kapcsolatban az jut eszembe, hogy akkoriban elvárás volt egy kezdő, gyakornokkal szemben, hogy minél több időt töltsön a szerkesztőségben, füleljen, figyelje a nagyokat. A tárgyalóban minden reggel összegyűlt a csapat java, ott beszélték meg az aktualitásokat, osztották ki a feladatokat. A nagy ovális asztal kürül 8-10 szék lehetett. Ott ültek a belsősök, a nagy öregek. Körben a helyiségben volt még egy tucatnyi szék, ott ültünk, mi kezdők.
    Az első ilyen értekezleteket soha nem felejtem el. A vezető szerkesztők, hírolvasók nevét, hangját már jól ismertem. Arcokhoz azonben többnyire nem tudtam ezeket kötni. Itt derült ki számomra, hogy ki Zanati Zsófi, Vécsei Ági, Marik Pista, Lang Jani. Katartikus élmény volt.
    A vége felé még egy nagyon fontos dolog. Ez a közösség, merem állítani, hogy a legnyitottabb szerkesztőség volt a városban. Mentes minenféle sztárallüröktől, felsőbrendűségi komplexusoktól. A kezdőket pár hónap után már komolyan vették, bizalmat szavaztak nekik, tanították, végül befogadták őket. Az akkoriban ott uralkodó hangulatot, közérzetet leginkább a különféle ünnepek, névnapok, születésnapok, karácsony, Szilveszter, vagy csak spontán bulik jellemezték.
    Ami ma már szinte hihetetlennek tűnik utólag: ha egy viszonylag kezdő, de már bizonyított gyakornok feldobott, vagy elkapott egy témát, az adott szerkesztő a legritkábban beszélte át a riporterrel, nem voltak jellemzőek az instrukciók. Akiben megbíztak, mindenféle prekoncepció nélkül indulahatott a terepre, eseményre riportot készíteni. Csak rajta műlt, hogy mit hoz ki az adott témából. Az már más kérdés, hogy a vágott anyagot adásba kerülés előtt még hányszor szerkesztette/vágta, vágatta újra, de ez nem volt jellemző. 

    A valaha volt munkatársak hevenyészet névsora, melyet szeretnék majd bővíteni és rendszerezni. Egyelőre csak ahogy eszembe jutott és kaptam a neveket.

    Várkonyi Balázs
    Vágási Kálmán

    Polgár Gyula
    Pálfi Balázs
    Marik István
    Lang János
    Vécsei Ágnes
    Zanati Zsófia
    Forgách Ila
    Vajda Horváth Péter (VHP)
    Pikó András
    Sándor Kata
    Lantos Gabriella
    Bozó Bea
    Kimpián Péter
    Botye Márta
    Balog József
    Nagy Margit
    Reigl Endre
    Banner Géza
    Kozó Attila
    Sipos Ildikó
    Fülöp Attila
    Beslin Anita
    Bencsik Márta
    Berényi Attila
    Barok István
    Cs Gát László
    Méhes Gábor
    Szlavkovits Rita
    Pleskonics András (Plesi)
    Gábor Szatmári (Szatyi)
    Megyeri Vali
    Boros Ildikó
    Bagaméri László
    Kunstár Csaba
    Makai Ildikó
    Tóth András (Óriás)
    Justin Attila
    Horváth András
    Kókai Mátyás
    Duránszkai Zsolti
    Hegedűs János
    Tamás Gyula
    Varga György
    Ivánku János
    Liebmann Katalin
    Kiss Móni
    Báder Tamás
    Tóth Andrea
    Hevesi Éva
    Tráser László
    Bauer Ádám
    Bencsik János
    Iveta Hrubonová
    Dózsa Zenta
    Zöld Júlia
    Fuzik János
    Jova Éva
    Boka Tibor
    Marga Mária
    Kreszta István
    Palecska Erika
    Mokán Gyöngyi
    Gurzó László,
    Csóka Anna Czesznak
    Vidu Pál
    Arany László
    Besenyi Eta
    Horváth Zoltán
    Héja Ildikó
    Lázárné Kati
    Fackelmann Kati
    és még nagyon sokan mások.

    orwo szalag

    © 1997-2017 Kontraszt Web és Videó Stúdió. All Rights Reserved. Designed By JoomShaper

    Keresés