Levegő napszámosai
A pilótát édesanyja mindig úgy engedte el a munkába, hogy: „Fiam ne repülj túl gyorsan és magasan.” Kerekes László mezőgazdasági pilóta soha nem mondta meg neki, hogy lassan és alacsonyan repülni a legveszélyesebb. Pedig Ő minden nap így repül. 3-4 méterrel a föld felett gondosan ügyelve arra, hogy a tábla végén felemelje a gépét a nyárfák fölé, vagy a közepén kicsit bukjon vele, hogy elférjen - villanydrótok alatt. Munkája örömet okoz neki, így aztán szabadidejében is repül. Ő a magyarországi vitorlázó repülés egyik gyémánt koszorús bajnoka. A motoros repülők zúgását szívesen cseréli fel egy kis vitorlázó hangtalan suhanására. A hétköznapokat azonban a kemény munka jellemzi hisz a napi hat-nyolc levegőben töltött óra, közte akár harminc-negyven felszállás bizony nem a repülés legromantikusabb oldala. Annakidején a MÉM Repülőgépes Szolgálatnál ahol László dolgozott az a mondás járta hogy kétfajta mezőgazdasági pilóta van: az egyik aki már tört gépet a másik pedig aki majd fog. Kerekes Lászlónak is volt már eseménye, egy nyárfa tetejét nézte el néhány centivel, a gép szárnyából kikapott egy darabot de szerencsére megúszta. Még egykori vadászpilóta barátja Liszkai Gyula is elismeri hogy bizony a mezőgazdasági pilóták munkája még embert próbálóbb, mint a harci repülőgép pilótáké. A levegő napszámosa manapság még kevésbé engedhet meg magának egy géptörést, hisz ma már saját kenyérkereső gépét tenné tönkre, hisz egyszemélyes tulajdonosa a három gépből (Cesna, Dromedár, AN-2) álló Air Dr. flottának. E tény ismeretében, riporterként teljes lelki nyugalommal szálltam az AN-2-be a forgatás napján, amikor a Hódmezővásárhely melletti napraforgó táblát permetezte. (Legfeljebb saját gyomrom miatt aggódhattam) Ennek ellenére egyszer azt hittem, hogy itt a vég. Egy transzformátor állomás közelében dolgoztunk ahol a villanydrótok pókháló módjára, szőtték át a napraforgó táblát. A vezeték előtt néhány méterrel felrántotta a gépet, majd ismét talajszint. A jelent számtalanszor megismétlődött, mígnem egyszer a póznák vonalához közeledve úgy tűnt, hogy László nem vett tudomást a közelgő veszélyről. Éppen üvölteni akartam hogy vigyázz drót, amikor észrevettem, hogy párhuzamosan repültünk a villanyvezetékkel. Lacit természetesen szeretik a nők, a Lomnici utcában élő asszonyok szívét különösen megdobogtatja amikor gépével az utca fölött köröz, nem tudják ugyanis hogy feleségének jelez hogy vége a munkának, rövidesen hazaér a repülőtérről, melegítheti a vacsorát.
Horváth Zoltán