Vasmadarász
Vári Gyula repülő őrnagy 1998-ban az angliai Fairfordban elnyerte a világ legjobb katonai bemutató pilótájának járó fődíjat. Még életemben nem futottam ennyit, mint a forgatás napján. A kecskeméti katonai repülőtéren egymás mellett álltak a hatalmas MIG 29-es vadászgépek. Az ég acélosan kék, a levegő kimondottan csípős, hideg, a sugárhajtóművek hangja elviselhetetlenül hangos volt. A gépekből mindenféle kábelek, csövek lógtak. Karnyi vastag tömlőn ömlött az üzemanyag, a számláló 1600 liter fölött is még úgy pörgött, hogy nem tudunk olyan gyorsan számolni. 5-10 percenként szállt fel egy-egy gép, s mi a stáb az előkészítő területen a felszállópálya közötti gyepes területen rohantunk a kamerával, hogy a betonpálya tövéből vehessük a felszállást. Aztán vissza, hogy a következő gép körül eleshessünk valamit, amiről néhány éve még mindenki azt gondolta, hogy hadititok. Egy egész napot töltöttünk együtt a pilótákkal. Ezeknek az embereknek meglehetősen speciális fizikai és szellemi képességekkel kell rendelkezniük, mondhatni válogatott legények. Gondolják csak el, mennyi idő jut a döntésre, ha alattunk egy 14 tonnás vasmadár a hangsebesség két-két és félszeresével repít bennünket. Közben a 8-9 g-s túlterhelés miatt testünk súlya is nyolc, kilencszeresére növekszik. De csak a súlya! Az erőnk megmarad a földi 1 g-s szerintinek, olyan ez, mintha egy önmagunkból lett óriással "küzdenénk"… és a pilóták mindig győznek. Majdnem mindig. Vári Gyula nem szeret halott bajtársainak tragédiájára gondolni. Nem tudja elképzelni, hogy vele baj történjen. Ha valaki lezuhan, a hibából tanulni kell! - hangzik a racionális érvelés. Racionalitás ide, vagy oda a szemében megcsillanó könnyek mégiscsak mélyen érző lélekről árulkodnak. A Kontraszt riporterének sikerült megszereznie az engedélyt, hogy beülhessen Vári Gyula mögé a legendás MIG 29-es hátsó ülésére és több, mint fél órát a levegőben, töltsön, Mit gondolnak, hogyan viselte e civilek számára meglehetősen kemény "kiképzést"?. (Telehánytam a gépet, három francia konyakomba került a takarítás, de akkor is fantasztikus volt.
Horváth Zoltán, illetve Koroknay Károly