Jó ha évtizedenként születik egy-egy igazán kimagasló, kultikus televíziós sorozat. Így az elmúlt húsz év le is tudható a Maffiózókkal (Sopranos) és a Breaking bad/Better call Soul univerzummal. Mostanáig kellett azonban csak várni egy újabb igazgyöngyre, mely ismét a Netflix zászlaja alatt született. A Balhé (Beef) első évada (10 rész) már elérhető a Netflixen.
Hogy lesz-e folytatás, egyelőre nem tudható, a bemutató óta eltelt rövid idő még nem hozta meg az átütő sikert, de ez csak idő kérése. Igéretes a film jövője, hisz az IMDB-n máris 8,3 ponton áll és úgy vélem, hogy lesz ez még jobb is. Mivel "több rétegű" film, így gyakorlatilag minden nézői réteg talál benne valamit, ami miatt szeretheti. (műfaját tekintve szinte besorolhatatlan, hisz szinte minden, kivéve a scifi-t, fantasyt, szuper hős, zombihorrorvilágvége és könnyed vasárnap délutáni családi filmet. Viszont egyszerre tragikomédia, abszurd, társadalmi dráma, pszihotriller, akciófilm. Mivel nehezen hasonlítható bármihez, ami eddig kikerült a világ filmstúdióiból, inkább csak annyit jegyzek meg, hogy aki szereti Tarantinot, vagy Guy Ritchiet, annak a Balhé is tetszeni fog.
A filmet készítő csapatról csak annyit tudni egyelőre, hogy koreaiak, a rendező, forgatókönyv-író: Lee Sung Jin mellett a főszerepek többségét koreaiak játsszák (amerikában élnek vagy legalább is a történet ott játszódik).
A filmben is hangsúlyos a távol-keleti kultúra nyugati társadalomba ágyazottsága. Az Oscar díjas Élősködők, ill. néhány más koreai sorozatra a nyugati nézőközönség is felkapta a fejét, hisz ezek a produkciók izgalmas, új színfoltot hoztak a nyugati, főleg a korábban szinte kizárólagos dominanciát gyakorló amerikai mostanra kifulladni látszó és sablonossá váló univerzumába. (mondjuk a streaming csatornák divatba hozták a spanyol és skandináv filmeket is.)
A Balhé (Beef) ismét egy teljesen egyedülálló, újszerű elképzelés egy jó, széles célközönséget megcélzó televíziós sorozatról. A rendező egy műfajokon átívelő, friss, új, egyedi ötletekkel, cselekményszállal, gegekkel, kiszámíthatatlan lebilincselő fordulatokkal szolgáló, rendkivül érdekfeszítő, egyben szórakoztató, viszont hétköznapinak induló történettel igyekszik elmesélni.
A történetet indító és erre épülő, felénk nyugodtan mindennaposnak tekinthető közlekedési konfliktus, súlyos drámává eszkalálódik, alapvetően jószándékú, de erősen gyarló emberek körül.
Nagyon fontos üzenete van a történetnek, ami nem akar túl tudományos, sem fennkölt lenni, ezért bárki számára jól érthető, tanulságos, de a Coelho-inál jóval bölcsebben és színvonalasabban, minimális közhellyel.
A történet, a dramaturgia nagyon tudatosan van felépítve, mégsem kiszámítható, nem sablonos és a katarzis sem hiányzik a végéről, még ha nem is hollywoodi értelemben.
Gyakran az az érzése a nézőnek, hogy már nincs hová spanolni a sztorit, aztán kiderül, márpedig van. (Csakúgy mint a Braking Bad-ben. Valami azt súgja, hogy a koreai rendező sok inspirációt merített Walter White és Jesse Pinkman hajmeresztő/agyament, zseniális sztorijából.
Gondolkodásra késztető filmsorozat, ami azért nem filozofálgat többet a kelleténél, megfelelő ritmusban adagolja a rendező az izgalmat, erőszakot, fordulatokat.
Nagy valószínűséggel kultuszfilm lesz a Balhé (Beef), hisz az ínyencek biztosan imádni fogják, a többieknek meg legalább szimplán tetszeni fog. Várom a folytatást, ami ha lesz egyáltalán, már egy másik történet lesz.