Talán a hollywoodi filmipar még nem érzi úgy, hogy létükért kellene küzdeniük, de a nyugtalanság első hullámai már bizonyára végigsöpörtek a völgyön a Netflix előretörése láttán. A gazdasági, pénzügyi elemzést a szakemberekre bízom.
Ami laikusként szemlélve is biztosnak tűnik, a nagy amerikai filmgyártók piaci részesedése látványosan kopik. A fél világ a Netflix és egy egyéb streaming szolgáltatók siker filmjeitől hangos (Breaking bad (Totál szívás), Better Call Saul, Squid Game (Nyerd meg az életed), Easttowni rejtélyek, A nagy pénzrablás, stb.
A Netflix, HBO tehát komoly kihívója a klasszikus hollywoodi mozifilmeknek, de most nem is erről szeretnék beszélni.
Számtalan előzetes, Facebook komment alapján és a hírverésnek köszönhetően belekezdtem a Netflix új, siker szériájába a Squid Game (Nyerd meg az életed) sorozatába.
A Facebook népe rendkívül megosztott a sorozattal kapcsolatban. Van akinek tetszik, van akinek nagyon nem. Sokan az első, második rész után ki is szállnak. Komoly aggályok fogalmazóstak meg a kiskorúakra gyakorolt negatív hatása miatt, ami nem meglepő, hisz 15 éven aluliaknak eleve nem ajánlott.
Negatív előítéltetekkel kezdtem neki a sorozatnak, hozzátéve, hogy a Netflix nagyon erős mostanság, egy estés filmekben és sorozatokban is számtalan nagy hatású, nagy sikerű produkciót mutatott be az utóbbi években.
A Facebook posztokban sokan siránkoznak a film Dél-koreai feelingje miatt. Nos, ez valóban szokatlan még az amerikai, európai filmen szocializálódott magyar közönség számára. Mások a gesztusok, a városkép, a kultúra, szokások de még a gyerek játékok is. Ennyi baj legyen. Majd hozzászokunk, mert nem kérdés, hogy többek között a Netflix a jövőben is sok megbízást fog adni a Dél-koreai alkotóknak, alapozva a Squid Game (Nyerd meg az életed), Élősködők tagadhatatlan sikerére.
Nos! Térjünk a lényegre. Már most ígérem, hogy nem fogok spoilerezni, ha akarnám sem tudnék, mivel az első évad harmadik részéig jutottam. Ilyetén persze minden kritikai észrevétel megkérdőjelezhetőnek tűnik. Én azonban hiszek az első benyomásokban. Ki merem jelenteni, függetlenül attól, hogy a forgatókönyvírók mennyire cseszik el a sztorit a végére, az alapkoncepció ha nem is újszerű, mindenképpen figyelemreméltó.
A sajtó és a nézők többsége a jelek szerint leragad a sorozat brutalitásánál (vannak országok ahol egyenesen tiltani szeretnék a fiatalabb korosztály számára) és nem látják meg benne a mélyebb rétegeket, nevezetesen a csoportdinamika (a csoportdinamika viselkedési és pszichológiai folyamatok rendszerére vonatkozik, amely egy adott szociális csoporton belül, vagy esetenként csoportok között alakul ki.) közösség és társadalom formáló erejére, manipulációra utaló cselekményszálat.
A történet nem nevezhető eredeti ötletnek, hisz az elmúlt évtizedek során számtalan film, televízió műsor épített a "Big brother" szindrómára, melynek eredete egészen Elliot Aronson és Philip Zimbardo híres szociálpszihológia kutatásához, a "stanfordi börtönkísérlet"-hez nyúlik vissza, amelyben arra keresték a választ, hogy a civilizált világban normális emberek hogyan viselkednek szélsőséges alá-fölé rendeltségi viszonyban, helyzetekben (elég kétségbeejtően, de aki kíváncsi a részletekre, olvasson utána a neten.)
Ez a két nagyszerű és világhírű tudós (pszihológus) A társaslény című, magyar nyelven is megjelent könyvében még számtalan kísérletet mutat be. Aki ezt olvasta, nem lepődik meg azon, hogy a budapesti metrón, tucatnyi utastárs közelében hal meg egy ember, a nélkül, hogy bárki a segítségére sietne. Ezt már kb negyven évvel ezelőtt modellezte és magyarázta meg a fentebb említett két szakember, komoly, tudományos kísérletekre alapozva.
Meglátásom szerint a Squid Game (Nyerd meg az életed) sorozat ezekre a panelekre építkezik, igyekszik a szereplőit olyan helyzetekbe kényszeríteni, ahol ezek a fontos emberi motivációk a lehető legszélsőségesebb módon törjenek felszínre. A szituációk erősen hasonlítanak a már jól ismert survivor, Big Brother, Éhezők viadala és egyéb túlélő filmek, sorozatok, vetélkedők dramaturgiájára, akár egy szociálpszichológiai oktató videó alapjait is képezhetnék.
Ami viszont a leglényegesebb, hogy mindenféle tudományos okoskodás nélkül is egy feszes, izgalmas televíziós sorozatot készítettek, mely mindenképpen előremutató irány, izgalmas, üde színfolt a tucat amerikai akciófilmekhez képest.
