Röviden!
Sajnos nem tudom a kérdésre a választ, hisz egyrészt az ismert tények ezt nem teszik egyértelművé, másrészt erősen megoszlanak a vélemények.
Bővebben!
Az első hírek után, miszerint a tiszai halászlé hivatalosan is bekerült a hungarikumok sorába, éreztem némi elégtételt, hisz úgy gondoltam, hogy a tiszaiba a szegedi is beletartozik. Alig zavart, hogy nem a jól ismert, erős branddel bíró szegedi halászlé elnevezés került a nagy könyvbe, legfeljebb egy kicsit furcsállottam.
A Délmagyarnak adott nyilatkozatomban sem hangsúlyoztam különösebben e-béli csalódottságomat.
Megoszlanak a szakmai vélemények is arról, hogy a tiszai és a szegedi ugyanannak tekinthető-e. Az ízében, elkészítési módjában aligha van jelentős különbség.
A szegediség tudatát erősítette bennem, hogy a TV2 reggeli műsorában is Frank Sándor szegedi mesterszakács, többszörös csárdagazda mutatta be szegedi halászlét a napokban a hungarikummá minősítés kapcsán.
Aztán tegnap megjelent az origo.hu-n egy cikk, melyből kiderült, hogy a Tiszaföldvári önkormányzat beterjesztésére lett a tiszai halászlé hungarikum.
http://www.origo.hu/itthon/20170407-a-tiszai-halaszle-hungarikum-lett-az-unnepsegen-fazekas-sandor-is-gratulalt.html
Ráadásul "Fazekas Sándor azt mondta, ez nem csak az önkormányzat, de azok érdeme is, akik életben tartották ezt az ételt.
Fazekas gratulált a tiszai halászlé hungarikummá minősítését kezdeményező tiszafüredi önkormányzatnak és a nemes ételt generációkon keresztül fenntartóknak, akik eredeti formájában őrizték meg tiszai halászlevet."
Ez minimum érdekes, hisz egy szegedi delegáció két-három éve járult a hungarikum bizottság színe elé a szegedi halászlével, mely ezt követően bekerült a nemzeti értéktárba. De azóta sem lépett az előszobából a hungarikumok nappalijába.
Akkor nevezhetjük a szegedi halászlevet hungarikumnak vagy nem? Aki tudja a választ, az tudassa másokkal is!
Vagy csak én vagyok a túl hisztis? Örüljünk egyaránt a bajai, a dunai a tiszai, a balatoni és a szegedi halászlé roppant népszerűségének és ne lovagoljunk a címeken??
Azt azért ne felejtsük el, hogy itt védjegyhasználati jogról is szó van.
Nem lesz abból bajom, ha azt írom, hogy gratulálok a HUNGARIKUM SZEGEDI HALÁSZLÉNEK, profi, valamint amatőr készítőinken és rajongóinak!
Frissítés!
A Délmagyar is jelentős terjedelemben foglalkozik mai (2017. 04. 10.) számában a szegedi halászlével és a hungarikum cím kapcsolatával.
Én is nyilatkoztam a lapnak, még korábban, a fenti cikk megírása előtt. Akkor még nem tűnt ennyire vitatottnak a szegedi és a tiszai halászlé "jogállása", ezért optimistább voltam a kérdésben.
Lentebb a nyilatkozatom eredeti, szerkesztetlen változata teljes terjedelemben.
A 2013-as "halászléháború" jelentős részben műbalhé volt. Fővárosi étterem-kritikusok durván lepontozták a szegedi halászcsárdák halléit. Ezt az csárdatulajdonosok tudomásul vették, ha nem is feltétlenül értettek egyet ezzel a kritikával. A kritikusoknak az a dolga, hogy kritizáljanak, jogukban áll akár elmarasztaló ítéletet is megfogalmazni. Az más kérdés, hogy a kritikusoktól is elvárható a szakmai hozzáértés és elfogulatlanság. Személyes véleményem szerint, jól ismerve a szegedi csárdák halászléit, az ítészek valamelyik kritériumnak híján voltak. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy egy étteremkalauz ilyen jellegű minősítése nem használ ugyan, de túlságosan nagy presztízsveszteséget sem okozott a szegedi halászlének. A csárdagazdák nem is dőltek a kardjukba, hisz a médiafelhajtás a "rossz reklám is reklám" elve alapján talán még jótékonyan is hatott a forgalomra. Nem beszélve az akkoriban szárba-szökkenő közösségi-média hatásáról, ahol sok ezer szegedi őszinte és méltányolható felháborodással vette védelmébe a kedvenc szegedi ételünket.
Mintegy erre a meglehetősen eldurvult és fölösleges vitára reagálva, fricskaként, részben viccnek szánva írtam meg az Első Szegedi Halászlé Szabadságharcz (http://www.torzsasztal.com/hirek/szegedi-halaszle.html) című nyílt levelemet a miniszterelnöknek címezve, melyben arra kértem, hogy járjon közben a szegedi halászlé érdekében. Ez a nyílt levél menet közben gerilla-marketinggé nemesedett, hiszen nagy sajtó visszhangja lett, továbbra is az érdeklődés középpontjában tartva, reklámozva az "Igazi Magyar Halászlevet". Nyilván nem gondoltam komolyan hogy ez a miniszterelnök dolga lenne, de mit lehet tudni, elég sok dologban jártas, szereti is a dolgokat kézben tartani, ráadásul bizonyítékok vannak rá, hogy szereti a szegedi halászlét, időnkét be is tér egyik-másik szegedi halászcsárdába. A suttogó propaganda szerint, amit sajnos magam nem tudok tényekkel bizonyítani, (de nem is ez a lényeg), OV többször is elárulta szavahihető forrásaimnak, hogy sokkal jobban szereti a szegedit, bajait.
Időrendben ezt követően jött az újabb pofon a szegedieknek, miszerint a bajai halászlét hungarikummá minősítették. Jó alkalmat adott ez az összeesküvés elméletekre, a lobbi és kapcsolati tőke emlegetésére, amiben akár lehet is igazság, de inkább valószínűbbnek tűnik a másik változat, miszerint a szegedi halászlé felterjesztése érdekében jóval a bajaiak után léptek a szegedi halászlé hivatásos képviselői.
Mert bármennyire is meglepő, a hungarikum bizottság csak beterjesztés, pályázat alapján dönt. A szegedi halászléből nem volt elég a meghallgatásra kóstolót vinni, de még komoly írásos, szakmai anyagot is mellékelni kellett az amúgy bizonyára felkészült bizottsági tagoknak. (Erről részletesebben Barta Laci, az Algyői Halászcsárda tulajdonosa tud részletesebben beszámolni.)
Ennek a közbenjárásnak köszönhetően került be a szegedi halászlé a Hungarikum előszobájának számító nemzeti értéktárba.
Most pedig az újabb örömhír, miszerint a tiszai halászlé végre hungarikum lett. Szinte alig árnyékolja az örömömet, hogy nem a szegedi, hanem a tiszai halászlé, ami tágabb fogalom mint a szegedi, tehát ezzel a mi halászlevünk is nevezheti magát hungarikumnak. Megjegyzem a tiszai halászlé mennyiségben és minőségben, hírnévben is jelentősen a szegedi Tisza partokra koncentrálódik.
Ha kukacoskodni szeretnék akkor azt kérdezném, hogy miért nem a szegedi halászlé megnevezéssel került fel a hungarikum listára, hisz a vendéglátás tudorai szerint a szegedi halászlé éttermi találmány, ami jórészt igaz is, hisz bő évszázados múltja van békebeli szegedi vendéglőkben. (Időközben azonban a Budapesti Duna partot is meghódította Frank Sándor Szegedi Halászcsárdája)
Másik jogosnak tűnő felvetés, hogy egyáltalán miért kell a hungarikumok sorában megkülönböztetni a különféle halászlé "nyelvjárásokat" miért nem nevezhetjük a magyar halászlét általánosságban hungarikumnak?
Marketing szempontból mindenképpen fontos a hungarikum címke, de szerintem nem érdemes túlértékelni sem. Egy olyan brandről van szó, ami áll a saját lában évtizedek óta, függetlenül a címektől és étterem kalauzoktól függetlenül.