1987. 06. 30. - 2015. 03. 05
Közel 28 éven keresztül sugározta műsorát, magyar, román és szlovák nyelven a Magyar Rárdió Szegedi Körzeti Stúdiója, melyet 2015-ben végleg bezártak.
„Magyar Rádió, Szeged” – hangozott el húsz évvel ezelőtt az első beköszönés az egykori ügyvédi palota megújított épületében. Az MR hatodikként megalakított vidéki stúdiójából azóta is mindennap hallható az azonosító. Forrás: delmagyar.hu (2007. 07. 01.)
Az intézmény, a Dózsa György utcai patinás épület, az ott valaha dolgozó több száz ember, de ami talán ennél is fontosabb, százres hallgató tábor számára legendává nemesedett az évtizedek alatt.
Magam kb öt évet külsőztem 1989-től fiatal kezdőként, belecsöppenve a rendszerváltás zajos, daliás, izgalmas korszakába, amikor a hír már szent a vélemény szabad volt.
Ha egyszer valaki, nálam kompetensebb személy szakszerűen, pontosan megírja az intézmény történetét, ezen az oldalon helye lesz.
Én most csak annyit vállalok, hogy igyekszem a néhai munkatársak névsorát összegyűjteni. Most még hiányos és kócos, de remélem az érintettek is hozzájárulnak ennek az emlékoldalnak a teljességéhez.
A Wikipédián is elindult ilyen irányú kezdeményezés, remélhetőleg az alapítók hozzájárulnak egy szakszerű cikk létrejöttéhez. Én azonban úgy döntöttem, hogy ha más nem, de saját örömre létrehozok egy aféle emlékoldalt, ahol saját és remélhetőleg más egykori munkatársak személyes élményeire, benyomásaira épülő oldalt hozok létre.
Az én Szegedi Rádióm
Húszas éveim elején, a Szegedi Körzeti Rádió létrejötte környékén már erős volt bennem a sajtó, rádió, tévé iránti vonzalom. Pár év alatt már fejből ismertem valamennyi rádiós munkatárs nevét, szerkesztőktől az assziszetnseken át a technikusokig. Megfordultam a Szegedi Körzeti TV-ben, a Délmagyarországban. Ez utóbbiban azt is mondhatnám, hogy látványos sikereket értem el (pl. hátoldali tárcák) Sz. Simon István akkori főszerkesztőnek és Bátyi Zoltán szerkesztőnek köszönhetően. Nem sokkal később becsöngettem a rádióba, kinyitották a hatalmas, kovácsoltvas kilincsű ajtót, betettem a lábam az ajtó résbe és fél évtizedig nem is tudtak elkergetni. Szerencsére nem is akartak. Az intézmény rendkivül nyitott volt. A részletekre már nem emlékszem, de az biztos, hogy először az akkori, talán második stúdióvezetőt, Vágási Kálmánt kellett meggyőznöm arról, hogy komolyan gondolom és talán van is bennem elég spiritusz. Az első éteri megnyilatkozásig azonban még hosszú út vezetett. Mai szemmel nézve már szinte hihetetlen, hogy milyen feltételeknek kellett megfeleni, hogy valaki akár csak hírolvasó, vagy riporter lehessen.
A legkeményebb kihívás, túl az íráskészségen, álatalános műveltségen a mikrofon képesség volt. Akkoriban még létezett a Magyar Rádió mikrofon bizottsága, akik engedélye nélkül csak a civil riportalanyok szólalhattak meg a rádióban. Szegeden Karikóné (pontos adatokat kérnék róla) volt az exetucive logopédus, aki vagy fél éven át gyötört, de örök hálám neki, mert az egysíkú hadarásból végül a bizottság elé benyújtható hanganyagot varázsolt. Igaz, hogy csak u. n. szakriporteri engedélyt kaptam (másodosztály), de végre elkészíthettem első riportomat, ami esélyessé vált az adásba kerülésre.
Balog Józsi volt aki az általam ajánlott témát (Jánoshalmi egyházi fórum) elfogadta, megbízott a feladattal és nyílván alapos vágás után a reggeli műsorába be is szerkesztette.
Gyakran hallani, teljesen jogosan manapság a szakmai alázatról. Ezzel kapcsolatban az jut eszembe, hogy akkoriban elvárás volt egy kezdő, gyakornokkal szemben, hogy minél több időt töltsön a szerkesztőségben, füleljen, figyelje a nagyokat. A tárgyalóban minden reggel összegyűlt a csapat java, ott beszélték meg az aktualitásokat, osztották ki a feladatokat. A nagy ovális asztal kürül 8-10 szék lehetett. Ott ültek a belsősök, a nagy öregek. Körben a helyiségben volt még egy tucatnyi szék, ott ültünk, mi kezdők.
Az első ilyen értekezleteket soha nem felejtem el. A vezető szerkesztők, hírolvasók nevét, hangját már jól ismertem. Arcokhoz azonben többnyire nem tudtam ezeket kötni. Itt derült ki számomra, hogy ki Zanati Zsófi, Vécsei Ági, Marik Pista, Lang Jani. Katartikus élmény volt.
A vége felé még egy nagyon fontos dolog. Ez a közösség, merem állítani, hogy a legnyitottabb szerkesztőség volt a városban. Mentes minenféle sztárallüröktől, felsőbrendűségi komplexusoktól. A kezdőket pár hónap után már komolyan vették, bizalmat szavaztak nekik, tanították, végül befogadták őket. Az akkoriban ott uralkodó hangulatot, közérzetet leginkább a különféle ünnepek, névnapok, születésnapok, karácsony, Szilveszter, vagy csak spontán bulik jellemezték.
Ami ma már szinte hihetetlennek tűnik utólag: ha egy viszonylag kezdő, de már bizonyított gyakornok feldobott, vagy elkapott egy témát, az adott szerkesztő a legritkábban beszélte át a riporterrel, nem voltak jellemzőek az instrukciók. Akiben megbíztak, mindenféle prekoncepció nélkül indulahatott a terepre, eseményre riportot készíteni. Csak rajta műlt, hogy mit hoz ki az adott témából. Az már más kérdés, hogy a vágott anyagot adásba kerülés előtt még hányszor szerkesztette/vágta, vágatta újra, de ez nem volt jellemző.
A valaha volt munkatársak hevenyészet névsora, melyet szeretnék majd bővíteni és rendszerezni. Egyelőre csak ahogy eszembe jutott és kaptam a neveket.
Várkonyi Balázs
Vágási Kálmán
Polgár Gyula
Pálfi Balázs
Marik István
Lang János
Vécsei Ágnes
Zanati Zsófia
Forgách Ila
Vajda Horváth Péter (VHP)
Pikó András
Sándor Kata
Lantos Gabriella
Bozó Bea
Kimpián Péter
Botye Márta
Balog József
Nagy Margit
Reigl Endre
Banner Géza
Kozó Attila
Sipos Ildikó
Fülöp Attila
Beslin Anita
Bencsik Márta
Berényi Attila
Barok István
Cs Gát László
Méhes Gábor
Szlavkovits Rita
Pleskonics András (Plesi)
Gábor Szatmári (Szatyi)
Megyeri Vali
Boros Ildikó
Bagaméri László
Kunstár Csaba
Makai Ildikó
Tóth András (Óriás)
Justin Attila
Horváth András
Kókai Mátyás
Duránszkai Zsolti
Hegedűs János
Tamás Gyula
Varga György
Ivánku János
Liebmann Katalin
Kiss Móni
Báder Tamás
Tóth Andrea
Hevesi Éva
Tráser László
Bauer Ádám
Bencsik János
Iveta Hrubonová
Dózsa Zenta
Zöld Júlia
Fuzik János
Jova Éva
Boka Tibor
Marga Mária
Kreszta István
Palecska Erika
Mokán Gyöngyi
Gurzó László,
Csóka Anna Czesznak
Vidu Pál
Arany László
Besenyi Eta
Horváth Zoltán
Héja Ildikó
Lázárné Kati
Fackelmann Kati
és még nagyon sokan mások.
